Bázel a modern absztrakt festészet Mekkája és origója, piactere és trendbölcsője. Az Art Basel múzeumi klasszikusokat kínáló alsó emeletén vagy a LISTE fiatal feltörekvő sztárokat listázó gyárépületében járva egyértelmű: az absztrakt művészet modern forradalma Nyugaton sikeresen zajlott le. (Keleten nem.) A nagy svájci börzéken a figuratív festészet a megtűrt kuzin, a realizmus bocsánatot kér, hogy él, többnyire a direkt béna bad paintingben nyomja, mint Alex Katz botcsinálta fotóreál portréi, míg az absztrakt minden lehetséges szólamon játszik, parádézik és triumfál.
Ha valahol, hát a nyári bázeli vásárokon le lehet mérni, hogy melyik absztrakt festői feature az épp aktuális!
Nézzük, mit kell tudni a 2014-es év non-figuratív festészetéről!
≡ Az évek óta tartó geometrikus hangsúly (beleértve a monokrómot is) áttevődött a líraibb, pár játékos mintával, költői vonással és hanyag kenésekkel operáló gesztusfestészetre. Kevesebb matek, több poén és poézis.
Első példáért ne menjünk messzire! Itt vannak a magyar származású Rita Ackermann-nak a fejedelmi óriásvásznai, amiket az Unlimited szekcióban csodálhatott meg a nemzetközi közönség, a Hauser and Wirth galériamogul jóvoltából. (A gesztusok a letörölt iskolai táblákat idézik, persze Cy Twombly és társai mellett.)
És itt egy könnyed színtánc (vásznon és üvegen) a menő bécsi Galerie naechst St. Stephantől:
A berlini Galerie Mehdi Chouakri az újexpresszív Martin Dislert vette elő a nyolcvanas évekből. Ez is jellegzetes választás, bár itt több az érzelmi túlcsordulás, mint a könnyed és frivol mai expresszíveknél.
≡ Posztmodern. A játékos képépítkezés, a kontrasztos alapszínek, a szórakozott geometrikus minták és a harmadik dimenzióba kilépő elemek mind-mind arrafelé mutatnak, amire a posztmodernnél nincs jobb szavunk. (Legalábbis Kelet-Európában.) Másképpen: lopakodik vissza a '80-as évek!
Kezdjük például Patricia Treib Halványzöld kabátujj című, leheletfinom 2014-es képével, amit a Wallspace hozott magával a LISTE-re:
A menő berlini Galerie Neu kalapált kerítésráccsal és hi-tech pszeudó-festménnyel operált az Art Baselen.
A kolozsvári Sabot galéria Radu Comsa betonképeibe öntötte a posztmodernt (LISTE):
≡ Divatszínek. Mivel az absztrakt művészek nem kísérletező mérnökök most épp, így szívesen használják a legfrissebb tónusokat a Pantone-skáláról: lilák, égszínkékek, pinkek, neonsárgák és rikító világoszöldek.
Lilák és narancsok egy rejtélyes szobron (télikabáttal kombinálva), a New York-i Greene Naftali standján:
Nem véletlen vették elő a rég halott svéd geometrikus művész, Olle Bærtling 1962-es képét (Karak) a svájci von Bartha galériánál:
Plusz elem a divatszínek feldobására, ha csillámmal vagy metálporral hinti meg a művész a felszínt. Negédes, luxy, de működik! Például a mindig trendi John M. Armleder Csinos skót szoknya című 2014-es képén, a Galerie Mehdi Chouakritól. Részlet:
≡ Mivel a textilnek amúgy is keletje van, mi lehet menőbb, mint egy pamutfonálból szőtt absztrakt festmény?
A Peres Projects elhozta Berlinből Brent Wadden faliszőnyegszerű farkasfog-képeit.
És fakó vászonképek vászonpárnákkal Marie Lund keze alól (Laura Bartlett Gallery).
≡ Ki mással zárhatnánk a beszámolót, mint a feltörekvő magyar Szinyova Gergővel, aki a Kisterem jóvoltából parádézott a LISTE-n méretes vásznaival! Két narancsos, három szürke, nagyvárosi eleganciával szétkenve, oldalt-alul kissé megfújkálva airbrush pisztollyal. (Ami persze szintén nagyon menő.)
A bázeli friss tendenciákról itt olvashat, a levitézlett hype-okról pedig itt.
A fotók a 2014-es bázeli vásárokon, az Art Baselen és a LISTE-n készültek
© MCH Messe Schweiz (Basel) AG
© LISTE 2014, Basel
