Múlt héten tartották a kortárs művészetipar legfontosabb eseményét, a bázeli vásárt. Összegyűltek a modernizmus nagyágyúi és a feltörekvő sztárocskák, hogy egy hétig szürcsöljék a pezsgős osztrigát, fürdőzve a dollármilliókban. Mi meg a helyszínen jártunk, hogy ne maradjunk le a kortárs képzőművészet új tendenciáiról.
Megnéztük az óriásvásárt, az Art Baselt:

és a fiatal galériákat szemléző LISTE börzét:

Először is számoljunk le néhány tévhittel! Van pár hype, aminek menthetetlenül vége.
A következő trendeknek, népeknek és műfajoknak alkonyult be:
≡ Oroszok. A putyini újszovjet birodalomból a nemzetközi művészelit látványosan nem kér. Az elmúlt húsz év oligarchák által fújt buborékja rég a múlté: mintha kiradírozták volna az orosz művészetet a vásárszíntérről. (Egész bájos, hogy a svájci befektetők milyen etikus lények tudnak lenni néha, ha akarnak.)
≡ Kínaiak. Az ázsiaiaknak az Art Basel szervezői amúgy is megvették már a hongkongi vásárt pár éve. A fehér nyugati elitnek kitalált bázeli börzéken nem fárasztják a közönséget tarka-barka, kommersz kínai áruval. Jelzésértékű, hogy idén tízzel kevesebb ázsiai galériát fogadtak be az igazgatók, mint tavaly. Ugyanakkor egy-egy jól csengő keleti nevet a nyugati galériák már bemontíroztak a kínálatukba, csaliként az Ázsiából érkező gyűjtők számára. Például a menő berlini neugerriemschneider Ai Weiwei látványos, egymásba hegesztett ezüst biciklivázait (Örökké) állította ki:

Persze a – galériások pénzéből kivitelezett – megalomán installációkat bemutató Unlimited szekcióban akadt pár kínai, például Zhan Wang összegyűrt króm tornya, a pekingi Long March Space jóvoltából:

Azt viszont nem mondhatjuk, hogy az ázsiai piac – úgy ahogy van – nemkívánatos lenne Bázelben! A koreai művészek nagyon nyomulnak (például Lee Ufan), a japán háború utáni avantgárd pedig mindent elárasztott. Kazuo Shiraga hatvanas évekbeli absztrakt masszái például refrénként tértek vissza – már a művészettörténeti kánonra alapozott földszinti galériák kínálatában is! Lásd ezt az 1962-es darabot a Hauser & Wirth galériamogulnál:

(Ezzel Japán cáfolja azt a tételt is, hogy egy új művészeti boomhoz elengedhetetlen a helyi gazdaság szárnyalása. A jen nem szárnyal, az avantgárd Gutai csoport viszont igen.)
≡ Fotóprintek. Nem volt olyan régen, amikor a sokméteresre felhúzott, vaskos keretbe csomagolt, óriási, színes fotók hódítottak. Ez a műfaj – amiben mellesleg a kínaiak mindig jók voltak – mostanra erejét veszítette. Ha nem lenne pár fotós német szupersztár, például a rekorder Andreas Gursky vagy Wolfgang Tillmans, ez a szépelgő zsáner már láthatatlan lenne Bázelben.
Amúgy hasonlóakat tudunk elmondani a videóművészetről is. Létezik, lélegzik, mutat életjeleket, de messze-messze lemaradva egyéb – sokkal klasszikusabb – technikák mögött. Miközben felnőtt már egy nemzedék, amelyik egész természetes módon épít be installációiba bármiféle kütyüt, ha úgy hozza kedve.

≡ Politika. Azok a dollár- és svájcifrank-milliárdosok, akik Bázelben költik a pénzüket műalkotásra, ide nem dolgozni jöttek. A politikát meghagyják az értelmiségi lázban égő kurátoroknak, ők most csak gyönyörködnek.

A következő posztok – a leszálló trendek után – az új divattendenciákat mutatják majd be. Kövessék a kORTÁRS dELIKÁTot!
A fotók a 2014-es bázeli vásárokon, az Art Beselen és a Listén készültek
© MCH Messe Schweiz (Basel) AG
© LISTE 2014, Basel